AZ ÍJÁSZ SZAKOSZTÁLY TÖRTÉNETE
(2005-től)
Szent Sebestyén, az íjászok védőszentje
Raffaello
Santi: St. Sebastian (1501)
Az MTE 1888 Íjász Szakosztálya 2005. április 06-án alakult. A szakosztályt Agócs Béla vezetésével 10 íjász hozta létre, akik névadójukul Nimródot választották, „ki nagy vadász az Úr előtt". A szakosztály célját az alapítok az alábbiakban határozták meg:
Agócs Béla (1935-2021)
A szakosztály emblémájának leírása:
A szimbólumrendszert befogadó kör a kultúrák többségében és így a magyarban is az egységet, a teljességet jelképezi. A hatszirmú virág, vagy rozetta a nap és az élet szimbóluma. Az Erdélyben található székely kapuk álladó jelképe, ha más díszítés, faragás nem is található a kapun, ez a jel akkor is megjelenik valamilyen formában. Ugyanígy nagyon gyakran megtalálható az ősi Kárpát-medencei szuszékokon, és számtalan más magyar népi fafaragáson.
A nálunk (magyaroknál) "rozettának" nevezett szimbólum teljes mértékben megegyezik az Észak-amerikai indiánoknál a "legkisebb család" szimbólumával. A lakodalmas menet az újházasok sátrára, vagy házára ezt a jelet festik a mai napig. Ez a szimbólum náluk a legkisebb család taglétszámára utal: 2 szülő és 4 gyerek.
A virág két felső szirmában található Nap és Hold jelképek szintén megtalálhatók a magyarság ősi motívumait hordozó székely kapukon, valamint több megyénk és királyunk címerén. A Nap az élet és ezáltal Isten szimbóluma. Őseink tisztelték a Napot és Isten égi szimbólumának tartották, de nem azonosították vele. A Hold egy saját fénnyel nem rendelkező égitest, de a rávetülő napfényt hibátlanul közvetíti a Föld felé. Ezen tulajdonsága miatt Boldogasszonyt szimbolizálja. A Nap és Hold megjelenik továbbá a Szent Koronán a Pantokrátor (Jézus) ikonján is. A Napban megjelenő férfiúi és a Holdban megjelenő női tulajdonságok folytán a két égitest együttes alkalmazása megint csak a teljességet jeleníti meg.
A rozetta középpontján áthaladó felfelé álló nyílvessző szimbolizálja a szakosztály íjász profilját. A körön belül, a szirmok között rovásírással szakosztályunk neve a "NIMRÓD" felirat olvasható.
Az íjász sportágon belül 2 fő irányvonal létezik. A versenyszerű íjászat amit a Magyar Íjász Szövetség (MISZ) tart össze és az un. örömíjászat, amelyek során nem kimondottan a versenyszellem és a kvalifikációs eredmények elérése dominál. Míg a MISZ versenyeken pontosan kimért távolság, körkörös hivatalos lőlap, standartizát körülmények, stb. a jellemző, addig az örömíjász versenyeken a saját rajzolt, 2D és 3D-s ill. egyénileg kitalált, megalkotott célok, és a cél lőhető távolságának a kb-i kijelölése a fő ismérve. Az örömíjász versenyeket minden egyesület a biztonsági előírások maximális betartásával, a saját területi adottságait kihasználva különféle helyszíneken tartotta meg. Ilyen helyszínek voltak: meddő homokbánya, erdő (leggyakoribb), halastó, futballpálya, vár (Szigetvár, Siklós), rét, stb.
Az örömíjászat fő ismérve az un. "gólöröm" elérése, ami annyit jelent, hogy a cél vagy a cél közepének eltalálásakor érzett boldogság, öröm. Az örömíjászat közelebb áll a szabadidős sporthoz mint a verseny sporthoz. Az örömíjász versenyeken résztvevők kb. 2/3-ának nem a dobogó vagy a minél jobb helyezés elérése a fő célja, hanem a kikapcsolódás hasonló érdeklődési körű emberekkel, kimozdulva az épített környezetből.
Az íjász hagyományok őrzése és megélése eredményeként ebben a sportágban nem a melegítő / tréningruha terjedt el, hanem a X. századot (honfoglalás) megidéző hagyományőrző ruha. Természetesen ez a viselet kötelező senki számára és általában a versenyek és bemutatók alkalmával viselték az íjászok. A megalakulás évében (6 évvel a rendszerváltást követően) még nem létezett az a sok hivatalos gyártó, kézműves és kereskedő amelyek napjainkra már jellemzőek. Ezért a ruházatát mindenki az akkor ismert ábrázolások és lehetőségek szerint készítette el általában saját kezűleg. Mai szemmel ezek a ruhák már megmosolyogtatják még azt is aki akkor ezt elkészítette és büszkén viselte.
A szakosztály az íjászat mellett sok más, leginkább a hagyományőrzéssel kapcsolatos tevékenységet folytatott:
- felkérésre falunapokon, városi rendezvényeken tartott íjász bemutatót.
- felkérésre általános iskolákban tartott élő történelem órát, ahol
bemutatták a X. század öltözetét, fegyvereit és mindennapos használati
eszközeit.
- Ópusztaszeren részt vett minden Nyílzáporon (amíg volt) ahol egyik fő
szervezője volt a "Szeri 7 próba" íjászversenynek.
- Részt vett több alkalommal az Emese Parkban tartott rendezvényeken.
- Saját "Vitéz próbát" tartott ahol a hagyományőrző öltözet
kialakítása mellett rovásírás és más szellemi tudás mérésére és elismerésére került
sor.
- Minden évben ősszel családi napot tartott, ahol kézműveskedés, népi
játékok, társas játékok, szellemi és fizikai ügyességi versenyek, régi
ételkészítési, kenyérsütési módok ismertetése, stb. programok voltak. A családi
nap évek óta legnépszerűbb programja az
"íjász tombola", mely csak nyomokban tartalmazza a hagyományos tombola elemeit.
Általában egy íjász egyesület egy évben 2-3 versenyt rendezett. A kezdetekben ez nem is volt gond, mert Baranya megyében 6 íjász egyesület volt, amiből nem is mindenki rendezett versenyt. Az idő múlásával és az íjászat népszerűbbé válásával újabb és újabb egyesületek alakultak a megyében és sajnos 1-2 egyesület meg is szűnt. A versenyek növekvő száma és az a tény, hogy egy évben 52 hétvége van (amiből nem mind alkalmas verseny megrendezésére az időjárás miatt) arra kényszerítette az egyesületeket, szakosztályokat, hogy összehangolják az íjászversenyek időpontjait, mivel egyre gyakrabban fordult elő, hogy egy hétvégén 2 vagy 3 egyesület is rendezett versenyt, míg az adott hónap többi hétvégéje üresen maradt. Ebben a fő kezdeményező és későbbi koordinátor a Nimród-Mohács volt. (ez a szakosztály "rövid neve") Megalkotásra került a Déli Régió örömíjász versenynaptára, melyben az önkéntesen beküldött versenyidőpontok lettek beírva. Abban az esetben amikor egyezés volt a két egyesület vezetője megbeszélte, hogy melyikük módosítja az időpontját. Ez a naptár annyira jól bevált, hogy 1-2 év múlva a MISZ is átvette ezt a rendszert. (aki a mai napig saját "találmányaként" tekint rá) Míg Baranyában gombamód elszaporodtak az íjász egyesületek, addig Somogy és Tolna megyében megyénként 1-2 íjász egyesület létezett. Ennek okaként inkább baranyai versenynaptárnak lehetett volna inkább elnevezni. A Déli Régiós versenynaptár következő "lépcsőfoka" a saját versenysorozat megszervezése volt.
A Baranya Íjásza versenysorozat létrehozása már a Baranyában kialakult stabil és állandó íjász egyesületek közreműködésével történt. Ennek lényege, hogy minden résztvevő egyesület a megrendezett versenyei közül eggyel tudott részt venni benne. Ezeken a versenyeken bárki részt vehetett, nem csak a baranyai íjászok. Nem volt kötelező minden BÍ versenyen részt venni, mert nem volt biztos, hogy mindenki minden versenyre tudott szabadidőt biztosítani magának. Ennek értelmében pl. 6 BÍ verseny esetén 4 verseny eredménye került összesítésre. Természetesen aki részt tudott venni mind a 6 versenyen annak a 4 legjobb verseny eredménye lett figyelembe véve. A BÍ (Baranya Íjásza) versenyeken elért pontok (később százalékok) az év végén összesítésre kerültek. Az eredményhirdetés korcsoportonként, nemenként és íjtípusonként (tradicionális, vadászreflex, fúvócső) történt az adott év utolsó BÍ versenyén.
Egy kis kitérő: Siklóson jött létre az országban másodikként a Tenkes Fúvócső Egyesület, akik részt vehettek a baranyai íjász versenyeken a saját sporteszközükkel. Ezzel a gesztussal támogatta a baranyai íjász sport az újonnan alakult sportágat.
A szakosztály tagjai leginkább a régiós örömíjász versenyeken vesznek részt, de évente több alkalommal is összemérik az íjász tudásukat országos versenyeken is. Szinte minden íjászversenyen dobogós eredményeket értek el a versenyen induló íjászaiknak kb. a fele.
A szakosztály csapata hat alkalommal küzdött meg a Vándorzászlóért más csapatokkal és ebből négy alkalommal haza is hozta Mohácsra. Az egész úgy kezdődött, hogy szakosztály öt tagja elhatározta, hogy elmegy világot látni. Kirándulnak egyet megyénk határain túlra is, hogy megnézzék mások milyen versenyt rendeznek. A választás a kulcsi Vándorzászlós versenyre esett. Nem azért indultak, hogy megnyerjék a zászlót, de azért egy kicsit az is benne volt a "pakliban". A kirándulás célja inkább a tapasztalatszerzés volt. Egy embert próbáló időjárási körülmények között megrendezett versenyt végül is siker koronázta.
A szakosztály a Vándorzászlós versenyek mellett állandó résztvevője (később egyik rendező szakosztálya) volt a "Kárpát-medencei Hadjárat" elnevezésű versenysorozatnak.
A szakosztály 2 saját versenyt rendez minden évben. A tavaszi verseny korában mindig egy dicsőséges magyar történelmi esemény kerek évfordulójához kötődött. (brentai csata, Mátyás királlyá választása, Rákóczi szabadságharc, stb.) Az utóbbi évek során a verseny helyszínváltása miatt a tavaszi versenyek átalakultak 3D-s versenyekké. A tavaszi versenyek helyszíne nagyon sokáig az azóta bezárt bári "Aréna Kemping és Étterem" területe volt. Ezután a Székelyszabar melletti erdőben került sor a tavaszi 3D-s versenyek megtartására. Az őszi versenyeket a megalakulás óta II. Lajos emlékversenyként kerül megtartásra. A II. Lajos emlékverseny pár verseny kivételével mindig a Duna-Dráva Nemzeti Park Mohácsi Történelmi Emlékhelyén került megtartásra.
A szakosztály által rendezett egyre népszerűbb íjászverseny a "Nimród Próba", ami távcéllövő verseny, aminek Szűcs Gergely volt az elindítója és szervezője. A verseny egy kihelyezett kb. 80x160 cm-es álló célból és a földön köré felfestett 5x5 méteres találati zónából áll. A verseny személyenként 10 vesszővel 30 méterről indul. Minden kör után a versenyzők összeszedik a vesszőiket, pontozzák a találatokat, majd 10 métert távolodva a céltól újból rálőnek a célra, egészen a 140 méteres távolságig.
Az un. hivatalos, vagy "nagy" versenyek mellett (már a kezdetek kezdete óta) a szakosztály tagjai éves szinten 8-15 un. "házi versenyt" is rendeztek. Ezek a versenyek családi házak arra alkalmas és biztonságos udvarában, szőlőhegyen saját területen, horgász tó körül és a mohácsi Szabadidő parkban kerültek megtartásra. (ott ahol az edzéseiket is tartják) Ezen versenyek sajátossága, hogy az aktív tagokon kívül eljöttek rá a korábbi tagok, íjász barátok és azok családtagjai is. Ezeken a versenyeken lehetősége volt az új tagoknak félhivatalos verseny körülmények között megismerni a versenyek menetét és egy kicsit belejönni a versenyzésbe anélkül, hogy nagyon nagy verseny drukk érné. Mire az új tag eljutott a tavaszi vagy őszi "nagy" versenyre addigra már magabiztosan mozgott a pályán. A házi versenyek során az első kört követően a házigazda által készítet étel elfogyasztása után következett a fakultatív második kör. Ilyenkor lehetőség volt a második kört is végiglőni, vagy beszélgetni a nem lövőkkel ami nagyon jó csapatépítő módszernek bizonyult. Mindegyik verseny saját elnevezése volt: Czita kupa, Szőlőhegyi pincekupa, Bacchus kupa, Magyar kupa, Töklövő verseny, Julcsi kupa, stb.)
A szakosztály az első években (mint minden más egyesület) boltban vásárolta az érmeket. Országos szinten az első egyesületek között volt a Nimród is akik elkezdtek saját gyártattatású, majd később saját készítésű érmeket adni a dobogósoknak. Az első időszakban a szakosztály emblémáját ábrázoló ólom öntésű érmeket készítettek. Ezután a szakosztály fazekas tagja, Sárvári József készítette el az érmeket égetett agyagból. Több alkalommal az adott tavaszi évfordulós versenyre és házigazdaként megrendezett Vándorzászlós versenyekre egyedi érem készült. A II. Lajos emlékversenynek saját készítésű érme van.
Ólomból öntött érmek
Kerámia érmek
Egyedi érmek
Vándorzászlós érmek
Az okleveleket a szakosztály már az első versenyén saját maga tervezte és
készítette. Ezt követően minden egyes versenyre külön, egyedi oklevél készült.
A szakosztály egyedi kezdeményezése volt, hogy a dobogós helyezetteken kívül a 4-5-6 helyezett számára is átadott oklevelet. Kialakult íjász gyakorlat volt, hogy a versenyen résztvevő összes íjásznak Emléklapot adtak a versenyek házigazdái. Ezek az emléklapok megfelelnek napjaink futó és Spartan versenyek "befutó" érmeinek.
Az első oklevelek egyike 2007 - 2008-ból. Családi napi vetélkedő.
Az oklevelek töredéke.
A szakosztály minden versenyének anyagát archiválta eredeti példányban.
(mindhárom érem, oklevél, célismertető, pályarajz, eredmények, a versenyzők
beíró lapjai)
A Nimród az "MTE 1888" szakosztályaként működik és kitűnő, biztonságos és könnyen megközelíthető íjászpályán tartja edzéseit. A kezdetek kezdetén a Sportcsarnok futófolyosóján voltak az edzések. 2009 januárjában a Sportcsarnok be nem fejezett Északi részét kértük el az Egyesülettől használatra, ahol kültéri műfilc borítással egy 8 lőállásos, állandó célkihelyezésű és 18 méter távolságú íjászpályát alakítottak ki a biztonságosság maximális figyelembe vételével. Itt volt lehetőség a szakosztály eszközeinek tárolására is egy leválasztott raktár részben. A téli fűtetlenség és a nyári hőség ellenére a szakosztály tagjai nagyon szerették ezt az íjászpályát. A 2019 ősze és 2020 nyara közötti időben az MTE 1888 pályázati pénzből befejezte és átalakította az íjászpályát, ahova az íjászok már nem tudtak visszatérni. Új raktárhelység kialakítása és új lőállások kiépítése után az íjászok a hideg és esős napokon is tudnak edzeni. Nyáron és jó időben a szakosztály a Sportcsarnok melletti Szabadidőparkban kialakított lődombnál tatja az edzéseit.
2007-ben a szakosztályban tisztújításra is sor került. Az alapító Agócs Bélát a szakosztály vezetésében Schnell Tamás és egy 4 fős vezetőség követte. Béla bácsit az addigi munkájának elismeréseként a szakosztály örökös tiszteletbeli elnökévé választotta.
2010-ben került bevezetésre és lebonyolításra az un. Íjász Próba. A próba célja volt a verseny állapot folyamatos szinten tartása. Minden hónap utolsó pénteki edzésén egy éves szinten standardizált célok és távolságok alapján pontgyűjtő versenyt tartottak. A 12 alkalomból minimum 8 alkalommal részt kellett venni a próbán. Aki több havi próbán részt vett, annak a 8 legjobb eredménye került beszámításra. Az Íjász Próba dobogósainak neve év végén házi készítésű oklevélen került megörökítésre.
A házi versenyek egyik hivatalos eseménye volt az íjászpályán megrendezett Mikulás kupa, ahol a gyermekek után a felnőttek is újra gyermekek lehettek ami egyben újabb alkalom volt a versenyzésre.
A szakosztály a kezdetekben kedden és csütörtökön tartotta az edzéseit, amit később kedd és péntekre módosított, hogy kollégista íjászok haza tudjanak jönni edzésre. A szakosztály vásárolt saját jurtát. Később a tagok közül többen is voltak akik jurtát, vagy hadi sátrat készítettek vagy vásároltak. A kezdetekben műszálas zsákokba méretre vágott kartonlapok voltak a vesszőfogók amire a rajzolt vagy körkörös célok lettek feltűzve. Később a szakosztály már vásárolt gyártott vesszőfogókat, amiket eleinte csak a versenyeken használtak. Idővel azonban már az edzéseken is a szivacsos gyári vesszőfogókra lőttek az íjászok. A Nimród volt az első csapatok egyike aki saját honlapot (www.nimrod-mohacs.hu) készített Baranyában. A honlap népszerűsége, látogatottsága a mai napig töretlen.
